Bevezető török nyelvlecke
Török nyelvtan
Bevezetés
A török nyelv az urál-altaji nyelvcsaládba tartozik. Törökország, Észak-Ciprus, Bosznia-Hercegovina hivatalos nyelve, továbbá Romániában, Macedóniában, Koszovóban és Irakban helyi nyelvként ismerték el. A török nyelvnek több dialektusa is van. Habár ezek a dialektusok valamelyest különböznek egymástól a Törökország különböző területeiről származók mégis teljes mértékben megértik egymást.
A török nyelv főbb jellemzői az alábbiak:
- A magyar nyelvhez hasonlóan toldalékoló nyelv.
- Nem használ előtoldalékokat pl. igekötőket.
- Míg a szótövekhez különböző képzőket illesztünk a szótövek jelentős mértékben nem változnak meg. Figyelmet érdemel a képzők és ragok gazdagsága.
- A szavak sorrendjét figyelembe véve: a jelzőként használt mellékneveket a jelzett szavak elé tesszük. pl. piros alma (kırmızı elma). A számnevek után található szavak nem veszik fel a többesszám jelét pl. öt testvér (beş kardeş).
- Egy mondaton belül a mondatrészek általában az időhatározó-helyhatározó-alany-tárgy-állítmány (IH-HH-A-T-Á) sorrendet követik. Természetesen ettől el is térhetnek. Mint, ahogy ezt a magyar nyelvben is tapasztalhatjuk, a mondatrészek felcserélése megváltoztatja a mondat eredeti jelentését.
- A szavaknak nincs nyelvtani neme. Ennek következtében a mondatokban a szakvak neméből adódó különbözőségeket nem tüntetünk fel.
- A névszói állítmányú mondatokra kérdőszócskát tartalmazó kérdéssel kérdezünk rá.
- A szavakban található magánhangzóknak fontos szerepe van a toldalékolásban.
- A főnévragozás hat esetet ismer (alanyeset, tárgyeset, birtokos eset, közelítő/részes eset, helyhatározó eset és távolító eset).
- A török nyelv a hagyományos három igeidő mellett összetett igeidőket is használ (akár csak az angol vagy német nyelv).
Ábécé
A török nyelv leírásához az arab ábécét használták a 13. századtól egészen 1928. november 28-áig, amikor Mustafa Kemal Atatürk hivatalossá tette a latin betűs (európai) írást, az arab írás használatát pedig megtiltotta. Az országban mindenkinek kötelező volt megtanulnia az új írást, Atatürk maga is járta az országot táblával és krétával, és több városban, faluban is maga tanította a népnek az új ábécét.
A török abc 29 betűből áll. Ebből 21 mássalhangzó, 8 magánhangzó. Egyedi karaktereket is tartalmaz, melyek a ç ğ ş ö ü. A w, q és az x betűket pedig nem használják.
A török ábécé fonetikus, azaz úgy írjuk, ahogy olvassuk, de előfordul benne néhány kivétel.
A török abc betűi:
a b c ç d e f g ğ h i ı j k l m n o ö p r s ş t u ü v y z
A B C Ç D E F G Ğ H İ I J K L M N O Ö P R S Ş T U Ü V Y Z
A török nyelvben korábban megkülönböztettek további két magánhangzót: az â-t (şapkalı a) (ejtése, mint a magyar á) például hâlâ = még mindig, rüzgâr = szél, kâğıt = papír, valamint az î-t, ami a hosszú [í] hangot jelölte, például askerî =katonai, dinî = vallási, ailevî = családi, de ma már egyiket sem használják hivatalosan.
- A betűk kiejtése példákkal:
|
a |
[a] ana [ana] = anya, abla [abla] = nővér, ayna [ajna] = tükör |
|
b |
[be] baba [baba] = apa, badem [badem] = mandula, bahçe [bahcse]= kert |
|
ç |
[cse]: çok [csok] = sok, çatal [csatal] = villa, çikolata [csikolata] = csokoládé |
|
c |
[dzse]: can [dzsan] = lélek, cadde [dzsadde] = út, cin [dzsin] = dzsinn |
|
d |
[de]: damla [damla] = csepp, dedikodu [dedikodu] = pletyka, deve [deve] = teve |
|
e |
[e]: Szótagvégi /m, n, l, r, z/ betűk előtt a magyar e-nél nyíltabb /æ/ (ben = én, gel = gyere), eɡyébként a magyar e-nél zártabb /e/ (beni = engem, gelin = jöjjön <magázó>) |
|
f |
[fe]: fil [fil] = elefánt, filiz [filiz] = hajtás, fabrika [fabrika] = gyár |
|
g |
[ge]: gemi [gemi] = hajó, genç [gencs] = fiatal, gelenek [gelenek] = hagyomány |
|
ğ |
Ezzel a betűvel soha nem kezdődik török szó. Magas magánhangzó után halvány [j]: eğer [ejer] = ha (Mivel ez a betű sokaknak okoz fejtörést a Türkinfós eredeti leckémet további példákkal egészítettem ki.) kağıt [kaɯt] = papír, uğur [uːr] = szerencse, talizmán, kabala uğur böceği [uːr bödzseji] = katicabogár, iğne [ijne] = tű, fullánk, injekciós tű, ağ [aː] = háló, hálózat, örümcek ağı [örümdzsek aːɯ] = pókháló |
|
h |
[he] halk [halk] = nép, halı [halш] = szőnyeg, harem [harem] = hárem |
|
i |
[i] ilk [ilk] = első, inek [inek] = tehén, İngiliz [ingiliz] = angol (személy) |
|
ı |
Ajakkerekítés nélküli u. A nemzetközi fonetikai ábécé (IPA) szerint [ш] a jele. Olyan mintha egy torok ö hangot mondanánk. Például: sıfır [szшfшr] = nulla. lásd: https://en.wikipedia.org/wiki/Close_back_unrounded_vowel (Ezt a bejegyzést is kiegészítettem.) ıspanak [ɯszpanak] = spenót, ıslak [ɯszlak] = nedves, vizes, ıslak mendil [ɯszlak mendil] = nedves törlőkendő, ıhlamur [ɯhlamur] = hárs(fa), ılık [ɯlɯk] = langyos |
|
j |
[zs]: jeton [zseton]= zseton, jöle [zsöle] = zselé, jaguar [zsaguar] = jaguár |
|
k |
[ke]: kelime [kelime] = szó, kanat [kanat] = szárny, kitap [kitap] = könyv |
|
l |
[le]: lahana [lahana] = káposzta, leylek [lejlek] = gólya, lezzet [lezzet] = íz |
|
m |
[me]: makarna [makarna] = tészta, maymun [majmun] = majom, mantar [mantar] = gomba |
|
n |
[ne]: numara [ numara] = szám, nerede [nerede] = hol (kérdőszó), nohut [nohut] = csicseriborsó |
|
o |
[o]: Ocak [odzsak] = január, ofis [ofisz] = iroda, oda [oda] = szoba |
|
ö |
[ö]: önemli [önemli] = fontos, örnek [örnek] = példa, öğrenci [őrendzsi] = diák |
|
p |
[pe]: pasta [paszta] = sütemény, patates [patatesz] = burgonya, Peşte [Peste] = Pest |
|
r |
[re]: Magánhangzó előtt mint a magyar r: para [para] = pénz, szótaɡ végén lágyabban, az anɡol r-hez hasonlóan ejtik [ɹ]: arkadaş [arkadas] = barát; szó elején és végén pedig réshanggá is válhat: szó elején ez a réshang zöngés [ɾ̝]: resim [reszim] = kép, szó végén pedig zöngétlen [ɾ̝̊]: onlar = ők |
|
s |
[sz]: masal [maszal] =mese, masa [masza] = asztal, marangoz [marangoz] = asztalos |
|
ş |
[s]: şu [su] = az (mutató névmás), şemsiye [semszije] = esernyő, şempanze [şempanze] = csimpánz |
|
t |
[te]: testere [tesztere] = fűrész, tencere [tendzsere] = lábas, teknik [teknik] = műszaki |
|
u |
[u]: usta [uszta] = mester, uçak [uçsak] = repülő, uzman [uzman] = szakértő |
|
ü |
[ü]: üniversite [üniverszite] = egyetem, üç [ücs] = három, üçgen [ücsgen] = háromszög |
|
v |
[ve]: Labiodentális (a felső fogsor és az alsó ajak közelítésével képzett) félhangzó [ʋ]: Avrupa [kb.: avrupa] = Európa, zöngétlen mássalhangzó után [v]: cetvel [dzsetvel] = vonalzó |
|
y |
[je]: yağmur [jámur] = eső, yalan [jalan] = hazugság, yumurta [jumurta] = tojás |
|
z |
[ze]: zeki [zeki] = zseni, zaman [zaman] = idő, zehir [zehir] = méreg |
Magánhangzók szerepe
A török nyelvben a magánhangzóknak rendkívül fontos szerepe van. Ugyanis a szavak toldalékolásánál figyelembe kell vennünk az adott szó utolsó szótagjában szereplő utolsó magánhangzó hangrendjét. A török nyelvben is, akár csak a magyarban, megkülönböztetnek magas (e, i, ö, ü) és mély hangrendű (a, ı, o, u) magánhangzókat.
Példa a magánhangzók hangrendjének fontosságára:
A többesszám jelének (-lar, -ler) használata esetén (kétalakú toldalékok szabálya):
|
e, i, ö, ü (pl. çiçek = virág) |
-ler (çiçekler = virágok) |
|
a, ı, o, u (pl. kitap = könyv) |
-lar (kitaplar = könyvek) |
A kérdőszó használata esetén (négyalakú toldalékok szabálya):
|
e, i (pl. inek = tehén) |
-mi (inek mi? = tehén?) |
|
a, ı (pl. kitap = könyv) |
-mı (kitap mı? = könyv?) |
|
o, u (pl. bu = ez) |
-mu (bu mu? = ez az?) |
|
ö, ü (pl. müdür = igazgató) |
-mü (müdür mü? = igazgató?) |
Tapasztalataim szerint a törökül tanuló magyaroknak eleinte nehézséget okoz a „ı” betű kiejtése. Erre a hangra azonban oda kell figyelnünk, ugyanis amennyiben hagyományos „i” betűnek ejtjük könnyen félre tudnak minket érteni. pl. sakin = nyugodt, de sakın = nehogy…! (nehogy megtedd!, nehogy megidd!, stb.).
Továbbá a korábban említett „â” (şapkalı a) helyes használata is fontos. pl. kar = hó, de kâr = haszon; vagy hala = apai nagynéni, de hâlâ = még mindig, továbbra is.
Szerző: Kraus Zsófia
A Türkinfó oldalán megjelent nyelvlecke bővített változata.
